I és Ia vízjel

I.vízjel - Nagyszlabosi Egymásba fonódó ellipszisek, közepükön kisbetűs kr, mint a krajcár rövidítése. Az ellipszisek mérete: 36-37x32-33 mm, a k betű magassága kb. 13, az r betűé 9 mm. A bélyegeken csak fekvő helyzetben, négy állásban fordul elő. A vízjelállás bármelyik betűről, vagy azok megfelelő részletéről is megállapítható. Előforduló vízjelhelyzet és vízjelállás:  B1 balra fekvő kr    B2 balra fekvő tükörképű kr    B3 jobbra fekvő kr    B4 jobbra fekvő tükörképű kr     A vízjel előfordulása: 1881 Színesszámú krajcáros, I. lemez 1881 Hírlapbélyeg

Ia. vízjel - Fiumei Az I. vízjelhez hasonló ábra, amelytől méreteiben tér el. Az ellipszisek mérete: 36-39x32-33 mm, a k betű magassága 13-15, az r betűé 9-10 mm. A postabélyegeken csak fekvő helyzetben, a hírlapilleték-bélyegeken, ritkán, álló helyzetben is előfordul. Mindkét helyzetben négy-négy állása lehetséges. A víz jelállás bármelyik betűről, vagy azok megfelelő részletéről is megállapítható.  Előforduló vízjelhelyzet és vízjelállás:  A1 álló kr    B1 balra fekvő kr    A2 álló tükörképű kr    B2 balra fekvő tükörképű kr    A3 fejen álló kr    B3 jobbra fekvő kr    A4 fejen álló tükörképű kr    B4 jobbra fekvő tükörképű kr   A vízjel előfordulása: 1881 Színesszámú krajcáros, I. lemez, 1881 Színesszámú krajcáros, II. lemez, 1881 Hírlapbélyeg, 1888 Feketeszámú krajcáros, 1889 Hírlapilleték-bélyeg.

Az I. és I/a vízjelek közötti méreteltérés magyarázata az, hogy a posta 3 évenként tartott árlejtést a papírszállításra, s 1887-ben az addigi szállító nagyszlabosi papírgyár helyett a fiumei kapta a rendelést. Ennek gépe azonban keskenyebb volt, s ezért nem használhatta a meglevő eguttőrt, hanem újat kellett készíttetnie. Az I. és I/a vízjelet teljes ábrájukról, vagy legalább a teljes k és r betűikről lehet megkülönböztetni, tehát többnyire csak összefüggő példányokon, tömbökön.

Bizonyos esetekben azonban egyértelmű megállapításról egyes példányokon is szó lehet. így pl. I. vízjelűek az 1887 előtti lebélyegzésű, valamint a sűrűfogazatú, vagy vegyes fogazatú példányok; I/a vízjelűek a 14-15 mm magas k betűs példányok. A nagyszlabosi vízjelnek van egy további jellegzetessége. A vízjelnyomó eguttőr kb. 2 m hosszú henger, és az ezen levő szitára vannak ráforrasztva vastag huzalból soronként egymásután a vízjelet képező ellipszisek és ezek belsejébe a betűk. Mikor a hengersoron soronként egymásután, köröskörül felforrasztották az ellipsziseket, az utolsó ellipszissor lencsealakú metszőidomai nem érték el az első ellipszissor négyzetalakú metszőidomait, hanem az egész henger hosszában 1-3 mm köz kimaradt. Ezenkívül a kétféle metszőidom, amelynek itt össze kellett volna illeszkednie, többé-kevésbé még oldalra is eltér egymástól. Ebbe az 1-3 mm széles csíkba, a henger egész hosszában egy drótszálat forrasztottak bele. Ez az egyenes vonal az eltérő metszőidomok között csak a nagyszlabosi papíroson készült bélyegeknél található. Az ellipsziseket darabokból forrasztották Össze éspedig a metszőpontoknak megfelelően. Egyes darabok használat közben a szitáról leváltak, különösen a lencse alakú metszési idom egy-egy oldalán. Ritkábban váltak le az egyes betűk vagy azoknak darabjai . Megtörtént az is, hogy a felforrasztott részek először csak meglazultak és elgörbültek, továbbá, hogy egyes vízjelhelyek különösen a betűknél betömődtek.

Forrás: 

Magyar bélyegek monográfiája,